Bemutatkozik Esztelnek Község

Esztelnek Község

Esztelnek

ADATOK

Cím: Esztelnek, Fő út 175.

Tel.: Domokos Ferenc,

Email: csudorkati@gmail.com

Web: www.esztelnek.ro

TÖRTÉNETE

Esztelnek az egykori Kézdiszék, a mai Kovászna megye északkeleti sarkában fekszik a Keleti-Kárpátok hegylábánál, alsó része sík területen, felső fele szűk erdős völgyben.

Esztelnek nevét a szlávoktól örökölte, és csak következtetni lehet arra, hogy legelős, pásztoros, majoros helyet jelenthet. Az azonban bizonyos, hogy neve és fekvése is egykori szláv településre utal.

A székely betelepítés előtt ugyanis elszórtan, a hegylábvonulatokban szláv telepek voltak. Ezt igazolják a máig is fennálló szláv nevek az egykori Kézdiszéken: Polyán, Dálnok, Gelence stb. A szlávok azért húzódtak a rejtett völgyekbe, hegyaljakba, hogy ne essenek a hadi utak közelébe. Így védték magukat, hiszen kevesen voltak, és mint Benedek Fidél atya Esztelnek műemlékeiről szóló írásában megjegyzi: a szláv nem is olyan harcos nép.  Kézdiszékre, így Esztelnekre is a székelyek betelepítéssel érkeztek a 13. század elején a belső-székelyföldi településekről, amelyek a Székelyudvarhely—Marosvásárhely—Medgyes háromszögében feküdtek.

Esztelnek lakossága a történelem folyamán, határőr-katonai szolgálatot teljesített. 1807-ben Esztelneken 44 jobbágy és   zsellér élt, 20 birtokos szolgálatában. A 17-18. században a jobbágy és zsellérsorban élők szokás szerint uruknak hetente 1-2 napot dolgoztak marhával vagy gyalogszekérrel. A XX. század első évtizedeiben az esztelnekiek életét jelentősen megváltoztatták a közbirtokossági erdők és legelők. Ezek járultak hozzá a létfenntartás alapjainak biztosításához, amit az állattartás és a földművelés egészített ki.

1904-ben létesült az első fűrészgyár, majd még kettőt építettek. Az addig állattartó gazdák áttértek a fuvarozásra. A földművelés szerényebb körülmények között zajlott, a rossz minőségű termőföldek és fejletlen eszközök miatt.

Az 1900-as évek elején kezdett teret hódítani az iparosodás. A hajdan központi szerepet betöltő falu lakói, nehéz életkörülményekkel küszködtek. A lassú, de fokozatos átalakulás és fejlődés valamint a ferences papok tanítása, újítása pozitívan hatott a lakosság életszemléletére és mindennapi életére is. Gyökeres változás 1945 után következett be. 1948-ban államosították, majd felszámolták a fűrészgyárakat, 1953-ban megalakult a társas gazdaság, 62-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ugyanebben az évben villamosították a falut és megnyitották az orvosi rendelőt.

Az 1968-as megyésítéskor a falu hátrányos helyzetbe került, megszűnt a közigazgatási-központ szerepe, a 8 km-re fekvő Kézdiszentkereszthez csatolták. Az igazi fellendülés 1989 után következett be, nagy hatással bírt a falu életére az 1992-ben létesített nadrággyár. A falu lakosságának jelentős része itt dolgozik.

A település valamint a hozzá tartozó Kurtapatak és Gyertyános, 2005 decemberében Esztelnek községként újra visszakapta önálló státusát.

Falunk életében mindig fontos volt a kultúra, a hagyományok, nem véletlen, hogy a helyiek régi szokásaikat is megőrizték.

Húsvétkor szívesen megmutatják a vendégeknek, hogy kell megírni a hímes tojást.

Esztelneken meghonosodott a csángó tojásírás művészete, néhány család igazán különleges tojásokkal készül a húsvéti ünnepségre.

A tojásírás elengedhetetlen szerszáma, a kesice, ezt házilag készítik egy 10-15 cm hosszú, ceruzavékony botocskából és vékony csőből, amit általában piparézből csavartak. Minél vékonyabb a fémcső, annál szebben lehet vele írni, ugyanakkor a kesice írójába egy lószőrt is kell húzni, hogy a viaszt vékonyan, egyenletesen engedje a tojás felületére.

A méhviaszt megolvasztják és kevés kormot kevernek belé, hogy az írás szürke nyomát szemmel tudják tartani.

A tojás felületét először beosztják: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezekre merőlegesen, egy vonallal összesen nyolc félcikkre osztják. Vannak olyan hímek, amelyeket további vonalakkal tizenhat mezőre kell osztani, nagy ritkán viszont akad olyan minta is, amelyet a teljes tojásra rajzolnak.

Az írás befejezése után a tojásoknak festőt készítenek. Régen növényi festőanyagot használtak. A festék a viasszal írt mintákat kivéve a tojások felületét pirosra festi. A festékből kivéve a tojásokat megszárítják és meleg, puha ronggyal áttörlik. A törlés eltávolítja a viaszt, és az írások a tojás felületén fehéren maradnak. Egy kis szalonnával átdörzsölve, a tojások fényesebbek lesznek, az öntözők legnagyobb örömére.

LÁTNIVALÓI

• Erődített római katolikustemploma  századi, melyet a 15. század végén gótikus stílusban átépítettek, majd 1635-ben bővítették és 1724-ben javították. 1802-ben a földrengés megrongálta, miután átépítették, tornyát 1819-ben alakították át, 1958-ban restaurálták. 1977-ben a földrengéskor 14. századi freskótöredékek kerültek elő.
• A ferencesek zárdája az Alszeg és Felszeg között meglevő kápolna mellé épült 1677-ben, alapítója gr. Mikes Kelemen volt. 1710-ben a kápolnához – azt szentélynek meghagyva – templomot építettek. 1729és 1750 között átépítették. 1907-ben földrengés rongálta meg, majd 1921-ben leégett és nem is épült újjá.
• A falu felső részén Szent György tiszteletére szentelt imola áll, melyet 1684-ben említenek először. 1721-ben apácazárdaként említik, de 1822-ben a rendet megszüntették.
• A falu határában volt Jézus-forrás és a közelében volt kápolna 1730-ig híres búcsújáróhely volt, amikor a forrást egy árvíz betemette a kápolnát pedig elmosta.
• A Szacsvay-ház 1702-ben épült, a híres Szacsvay család ősi fészke volt. Szacsvay János emlékművét 1997-ben avatták fel.

HÍRES EMBEREK

Itt született 1888. október 3-án Kiss Béla római katolikus pap, ferences szerzetes, egyházi író, költő.

Itt született Nagy Mózes, az évszámot pontosan nem ismeri az utókor, a feltételezések szerint 1630 körül. 15 éves koráig szülőfalujában nevelkedett, valószínűleg a ferenceseknél tanult, majd Nagyszombatra került. 28 éves korában Bécsben szentelték pappá. Hazatérése reménytelennek tűnt, így az ifjú pap misszionárius munkát vállalt, a törököktől megszállt Dunántúlon. Vasváron és Nagykanizsa környékén volt plébános, 25 egyházközségben látta el a papi teendőket. 1647-ben engedélyt kapott György Esztergomi érsektől, hogy hazatérjen, azzal a megbízással, hogy vezesse a Szentföldi plébániákat. Hívei körében nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvendett.

Egész életét a katolikus hit megerősítésére tette fel. Éleslátásával nagyon gyorsan rájött arra, hogy sürgősen iskolára van szükség mégpedig olyanra, ahonnan papok kerülnek ki, 1680-ban iskolát alapított, melynek vezetését olasz származású mesteratyák végezték, de mellettük világi tanítók és tanárok is oktattak. Az iskolában elemi ismereteket és humán órákat adtak elő. A szabályzatot maga Nagy Mózes állította össze 1681-ben.

Nagy Mózes szekerével, zsákjaival nagyon gyakran gyűjtött és koldult ruhát, vásznat, posztót és élelmiszert növendékei részére. Az iskolát később bővítette, bentlakást is emeltek, addig a diákok családoknál laktak. Nehézséget okozott az is, hogy az olasz oktatók nem ismerték el a magyar nyelvet. Az 1690-es években a legjelentősebb katolikus tanintézetként működött Erdélyben, 16 évig működött Esztelneken, onnan Kézdivásárhelyre költözött. Nagy Mózes a papi teendői mellett, kiválóan helyt állt az iskola irányításában is.

Missziós útjai során 1709 februárjában megbetegedett, Zágonban hunyt el, földi maradványait, végakarata szerint a Kantai templomba vitték.

Együttműködő a Kultúra határok nélkül pályázatban:

Csüdör Katalin, kulturális szakember.